Először is beszéljünk pár szót arról, hogy milyen is a mi babánk, akit szeretnénk leszoktatni a pelenkáról. Milyennek lát minket, milyenek látja a világot és persze fontos, hogy milyen is a viszonya a bilihez.

A 6-7 hónapos gyermekek még nagyon egocentrikusak, ami összefüggésbe hozható az agy fokozatos fejlődésével. Mindenből, ami vele, körülötte történik, következtetéseket von le. Amikor valaki szeretettel közelít felé, vagy valami szép dolog történik vele, akkor arra a következtetésre jut, hogy ez azért van, mert "valaki szeret engem azért, mert jó vagyok." Ha valami kellemetlen történik, azért van, mert "rossz vagyok, megérdemeltem, hogy rossz történjen velem".

Ha kicsit eltúlozzuk a gyermeki logikát, azt mondhatnánk, hogy „azért süt a nap, mert jó vagyok, és azt akarja, hogy boldog legyek”, vagy "az eső azért esik, mert rossz vagyok" és hasonlók. A gyerekek agyában a "minden a világon miattam történik, az egész univerzum körülöttem forog" gondolatok kavarognak. Ez az egocentrikus gyermeki logika a szülők számára gyakran mulatságos, ezért kedvesnek, viccesnek, gyerekesnek tartják. Szörnyű, hogy mi megy végbe egy gyermek fejében, amikor szerinte valami kellemes dolog történik, mégis leszidják érte.

Az ilyen "szörnyű" helyzet a bilire szoktatás is. A gyermek megkönnyebbül, amikor kakil, akkor kiürül a gyomra, jól érzi magát. Ilyenkor azonban dicséret helyett néha megszidják, többnyire az anyukája vagy épp az apukája. Ilyeneket mondanak neki: „Milyen rossz vagy, már megint pelenkába kakiltál, nem a bilibe! Fúj, milyen büdös! Szégyelld magad!”

Mint már említettük, a gyerekek az alapján alkotnak képet önmagukról, ami velük, körülöttük zajlik. Minden gesztus, amit a szülő közvetít, a gyermeknek egy jelzés a saját önértékeléséről. Ezért, amikor egy gyermeknek el kezdjük tanítani a bilizést, tegyük játékosan, igyekezzünk pozitívan motiválni őt, dicsérjük meg többször is. Például mondjuk neki mindig, amikor bekakil: „Ügyes vagy, hogy kakiltál. Most fogom a pelenkát és a kakival együtt bedobom a vécébe. Legközelebb már te is egyenesen a vécébe, bilibe kakilhatsz! Szólsz majd legközelebb, ha kakilni kell?„Ilyen és ehhez hasonló pozitív megerősítéseket mondjunk a gyereknek, hogy sikernek érezze a bilizést.

Időnként nehéz ellenállni a környezeti nyomásnak (nagymamák, nagypapák) vagy a körülöttünk élő szülőtársak helytelenítő megjegyzéseinek: „Olyan nagy már a fiad/lányod, igazán nem kéne már pelenkát hordania!”Ezért a legjobb dolog, amit tehetünk, hogy figyelembe vesszük gyermekünk saját tempóját. Ne foglalkozzunk azzal, hogy mások hogy csinálják! Ne hasonlítsuk össze mások gyerekeivel! Ne stresszeljünk, mert ezzel gyerekünknek is ártunk.

Mikor van a megfelelő idő?

Mikor érkezik is el valójában az idő, amikor el kell kezdenünk a bilire szoktatást. A szakértők szerint a leszoktatást nem szabadna elkezdeni 18 hónapos kor előtt, mert a tudatos ürítés a gyermekeknél 2-3 éves kor között alakul ki igazán. A gyereknek meg kellene értenie, hogy milyen érzés az, amikor pisilni vagy kakilni kell. Jó lenne, ha már egyedül is le tudná venni és vissza tudná húzni a nadrágot, megélnie azt, hogy a délutáni alvás után legalább néha száraz a pelenkája. A beszédben is el kell érnie azt a szintet, hogy legalább az alap dolgokat megértse, elmondja. Például meg tudja keresni azt a játékot, amivel alvás előtt játszott vagy meg tudja mutatni néhány testrészét.

Mielőtt elkezdjük a bilire szoktatást, a gyereknek tudnia kell, hogy mit csinál anya, amikor „mosdóba megy”. Lehet, hogy eddig gondot jelentett nekünk, hogy még a vécén sem volt egyetlen percünk sem egyedül, de meg kell értenünk, hogy ez a gyermeknek nagyon fontos tapasztalás, amellyel megkönnyíthetjük a bilire átszokást.Először is meg kell ismertetni gyermekünkkel a bilit. Rá kell ültetni, hogy ne féljen tőle. El kell mesélni neki, hogy mire is való. Ha nem tud nyugodtan ülni rajta, semmiképp sem szabad megszidni. Mint ahogy azért sem, ha elsőre nem sikerül bele pisilnie vagy kakilnia. Éppen ellenkezőleg. Meg kell dicsérni, amiért egyáltalán ráül. Ha pedig sikerül elvigéznie a dolgát, még jobban dicsérjük meg! 

4 tipp a sikeres szobatisztasághoz

Mi is segíthet még a szülőnek abban, hogy könnyebben sikerüljön a gyereket bilire szoktatni?
1. Ha a gyermeknek van egy idősebb testvére vagy idősebb barátja, meglesheti, hogy ők hogy csinálják. A gyerekek ugyanis példák alapján tanulnak.

2. Amikor a gyereket bilizni tanítjuk, érdemes a bilit vagy a vécé mellett, vagy valahol szem előtt tartani. A gyermeknek tudnia kell, hogy mit kell tennie vele, hogyan kell használni, és hogy bármikor hozzáférhet, ha szüksége van rá.

3. A bilire szoktatás időszakában érdemes lecserélni az eldobható pelenkát pamut pelenkára, vagy egyáltalán ne adjunk neki pelenkát, csak hagyjuk, hogy napközben bugyiban legyen. Így a gyerek megérzi, ha nedves. Ez kellemetlen számára és előbb-utóbb rájön, hogy kényelmesebb, ha belepisil a bilibe.  Soha nem szabad azonban büntetésként a nedves, pisis nadrágban hagyni!

4. Ne feledje, hogy minden gyermek más. Mindannyian más ritmusban tanulunk meg ülni, járni, kanállal enni és természetesen bilibe pisilni. Néhány gyermeknél ez egyszerűen hosszabb ideig tart.

Nedves éjszakák

Az a tény, hogy egy gyermek megtanulja kontrolálni a húgyhólyagját a nap folyamán, nem jelenti automatikusan azt, hogy képes lesz kontrolálni alvás közben is, akár éjszaka, akár délután. Fontos tudni, hogy teljesen normális, ha a gyerek egészen 5 éves koráig alvás közben bepisil, ezzel nem is érdemes foglalkozni.

Amikor a gyerek éjszaka bepisil, gyakran elég az étrendet és ivási szokásokat megváltoztatni.  A legtöbbet reggel ébredés után és a délelőtti órákban kell innia. A délutáni alvás előtt illetve este már csökkenteni kéne a folyadékbevitelt. Ilyenkor kerülni kell az édes italokat, de például a dinnye vagy egy leves is sok vizet tartalmaz, ezért alvás előtt nem szerencsés azt adni a picinek.
Alvás előtt mindig pisilni kell! Ha véget akarsz vetni a nedves éjszakáknak, egyúttal a pelenkáknak is véget kell vetned. Ne adjunk sem a délutáni alváshoz, sem az éjszakaihoz pelenkát. Inkább tegyünk a lepedő alá gumilepedőt, azt pedig fedjük le takaróval, hogy ne legyen hideg a gyereknek, ha átázik.

És végül ismételten: ne alázzuk meg a gyereket, ne szidjuk, ne beszéljük meg másokkal – sem barátokkal, sem a családdal - a gyerek bilizési problémáit, ettől ugyanis egy életen át problémái lehetnek.