A pedofília a serdülőkor előtti gyermekek iránti szexuális vonzalom, melyet a pszichiátria mentális betegségnek minősülő parafíliaként tart számon. A pszichiátriai betegségeket rendszerező DSM V a serdülőkor előtti életkort maximum 13 évben határozza meg, és pedofilnak az ilyen gyermek iránt vonzódó személyt tekinti, amennyiben az betöltötte a 16. életévét vagy legalább 5 évvel idősebb a gyermeknél, aki iránt vonzódik.

Molesztáló vagy pedofil?
A hétköznapi szóhasználatban nem tesznek különbséget a gyermeket molesztálók és a pedofilok között, azonban a két kifejezés nem azonos, a pedofília egy mentális betegséget jelöl, és nem minden pedofil egyén valósítja meg tettekben is szexuális devianciáját, illetve a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények elkövetői sem mind pedofilok.

A pedofíliára jellemző gyermekek iránti szexuális érdeklődés a serdülőkor környékén jelenik meg, majd az élet során stabil marad. A pedofil hajlamokat az egyén nem választja, hanem csak észleli a saját esetében.

A pedofilok személyiségjegyei

A pedofilok vizsgálata nehéz, mivel a többségük rejtett életmódot folytat és a tudományos vizsgálatok javarészt a szexuális bűnelkövetőkre korlátozódnak. Az ilyen kutatásokban azonban számos, a pedofíliával társuló kóros személyiségjegyet leírtak, így gyakrabban jár együtt például önértékelési zavarokkal, depresszióval, szorongással vagy személyiségzavarokkal.

Ezek kivetítése az összes pedofil betegre azonban nem lehetséges, mivel a vizsgálatokba vagy olyanok kerülnek bele, akik szégyellik, és orvosi segítséget kérnek, amiből nyilvánvalóan következik, hogy pszichés problémákat jelent számukra az állapotuk, vagy olyanok, akik valamilyen bűncselekményt követtek el, és a körükben magasabb az antiszociális személyiségjegyek előfordulása.

Pedofília és a gyermekmolesztálás

A pedofília szót általánosan használják minden gyermekekkel szembeni szexuális bűnelkövetőre, azonban ez tudományos értelemben helytelen szóhasználat, mivel sok gyermekmolesztáló nem kifejezetten a serdülőkor előtti gyermekek iránt vonzódik, vagyis pszichiátriai értelemben nem tekinthető pedofilnak.

A bűnelkövetőket megkülönböztetik aszerint, hogy ténylegesen pedofilok, vagy valamilyen más okból követték-e el tettüket. Az utóbbi kategóriába tartozó személyek rendszerint opportunista módon választják ki áldozatukat, tetteik okaként pedig a stressz, párkapcsolati problémák, a felnőtt partner elérhetetlensége, alkoholos vagy kábítószeres befolyásoltság említhető.

A gyermekmolesztálók között a pedofilok arányát durván 20-50 százaléknak tartják, egy 2006-os vizsgálatban a gyermekpornográfia miatt elítéltek 35 százalékát találták pedofilnak, amiből arra következettek, hogy a gyermekpornográfia nézése megbízhatóbb jele a személy pedofíliájának, mint a gyermekmolesztálás.

A gyermek számára idegen bűnelkövetőkhöz képest a pedofília jóval ritkább a gyermeket molesztáló családtagok körében, így az apák és a nevelőapák esetében. A pedofil és a nem pedofil gyermekmolesztálók között a kognitív funkciók tekintetében a neuropszichológiai kutatások szerint is vannak különbségek.
Nem minden pedofil molesztál gyermekeket, erről a csoportról azonban meglehetősen kevés ismeret áll rendelkezésre, mivel a kutatások javarészt a bűnelkövetők bevonásával készülnek. A pedofíliát kutató Michael Seto szerint a pedofilok közül azok követnek el végül gyermekkel szembeni szexuális cselekményt, akiknél a pedofília antiszociális személyiségjegyekkel is társul és nem éreznek empátiát az áldozatuk felé.

Gyermekmolesztálás hatása a gyermekekre

A gyermek szellemileg éretlen, nemisége formálódó, szexualitása kialakulatlan, ezért nem képesek helyesen értékelni a szexualitást. Bármilyen módon (erőszak, késztetés) történő ráhatás testi és szellemi fejlődésüket negatívan befolyásolhatja. A gyermekkel szemben elkövetett szexuális bántalmazás súlyos pszichés és testi következményekkel is járhat. Felmérések szerint a szexuálisan bántalmazott gyermekek körében később 51-75 százalékban alakulnak ki pszichés problémák, ezek gyakoribbak és súlyosabbak, ha az elkövető családtag vagy közeli ismerős, ha közösülés is történik, vagy ha erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerítik az áldozatot.

Pszichés bántalmak
A tartós pszichés problémák közé tartozik a depresszió, szorongás, önértékelési zavarok, szomatizációs zavarok, evés vagy alvás zavarok, disszociatív- vagy borderline személyiségzavarok, poszt-traumás stressz zavar, ADHD, vagy szexuális diszfunkció. Emellett számos viselkedésbeli probléma is gyakoribb közöttük, például az állatkínzás vagy az önsértés, és később többük küzd alkohol- illetve drogproblémákkal, valamint nagyobb arányú a körükben a bűnözés és az öngyilkosság is.

Fizikai bántalmak
A pszichés hatások mellett a gyermekekkel szembeni szexuális cselekmények komoly fizikai ártalmat is jelenthetnek. A gyermek méretétől és korától, illetve az elkövető erőszakosságától függően a közösülés súlyos sérüléseket okozhat, a hüvely vagy a végbél megrepedhet, belső vérzés alakulhat ki, mely súlyos esetben halálos kimenetelű lehet. Emellett a gyermekek fogékonyabbak a szexuális úton terjedő fertőzésekre, például a fejletlen hüvely nem termel elegendő hüvelyváladékot, ami mind a sérülésekkel, mind a fertőzésekkel szemben csökkent védelmet jelent, a gyermekek esetében gyakoribb nyálkahártya sérüléseken pedig könnyebben bejutnak a kórokozók.

A fentiek miatt a szakemberek egyetértenek abban, hogy a gyermekek védelmében nem szabad következmények nélkül hagyni egyetlen pedofil jellegű bűncselekményt sem.

Pedofília kialakulásának okai

A pedofília kialakulásának okai jelenleg nem ismertek, azonban több kutatás összefüggéseket talált bizonyos tulajdonságok, funkcionális vagy strukturális agyi eltérések és a pedofília gyakorisága között. Ezek közé tartozik az alacsonyabb IQ, a balkezesség, a gyakoribb iskolai bukások, az alacsonyabb testmagasság, vagy a gyermekkorban elszenvedett és eszméletvesztéssel is járó fejtrauma. Ezek mellett MR vizsgálatokkal számos strukturális agyi eltérést is leírtak, melyek gyakoribbak a pedofil személyekben, például egy 2008-ban közölt tanulmányban azt találták, hogy a pedofil férfiak agyában kisebb a fehérállomány térfogata az átlagnépességhez képest.

Forrás: Wikipédia