Óvónő: “Ne akarjuk siettetni az iskolakezdést!” - Mikor iskolaérett egy gyerek?

• Szerző: Diószeghyné Tacsi Erika

Mit nyer a nagycsoportos óvodás, ha egy évet vár az iskolakezdéssel? Mi jellemzi az iskolaérett gyereket? Tippek-tanácsok szülőknek az óvónőtől az óvodáskor vége felé közeledve.

Az óvodáskor végén alapvetően a szülő hozza meg a döntést arról, hogy gyermeke iskolába lépjen-e vagy sem. De a pedagógus itt is kísérő, segítő, szakmai tanácsadó. Ha azzal keresi meg az óvónő a szülőket, hogy jobb, ha marad még egy évet gyermekük az óvodában, annak oka van, érdemes komolyan venni.

Nyilván a mindennapi élet során olyan hiányokat tapasztal, amelyek gátjai lehetnek a tanulásnak, de a rendelkezésre álló egy évben további fejlesztésekkel be lehet hozni az esetleges lemaradást. Meg kell jegyeznem, hogy az óvodának semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy a „időn túl” óvodában tartsa, ezért csakis szakmai okokból, a gyermek érdekében tesznek ilyen javaslatot az óvodapedagógusok.

ISKOLAÉRETTSÉGI TESZT - EZ A SPECIÁLIS KÉRDÉSSOR SEGÍT ELDÖNTENI, HOGY ISKOLAÉRETT-E MÁR A GYERMEKED »»

Mit nyert az óvodás gyermek, ha még egy évet az oviban maradhat?

Tapasztalataim alapján a belső, azaz idegrendszeri érés és a külső pedagógiai ráhatások következtében a következő érettséget mutató tényezők jelennek meg, ha haladékot kap a gyermek:

1.    Uralkodni tud mozgásvágyán, érzelmein, egyre inkább képes önmagát, szükségleteit szabályozni.
2.    Egyre finomabb mozgásra, ceruzafogásra lesz képes.
3.    Alkalmazkodni tud feladathoz, szabályhoz. Megkülönbözteti a játékot a munkától. Érzi az elvárásokat.
4.    Megjelenik a monotónia tűrés, amely azt jelenti, hogy a számára egyhangú feladatokat is képes elvégezni és a feladatát akkor is végigcsinálja, ha már nem jelent számára örömöt.
5.    Közösségben alkalmazkodik társaihoz, felnőttekhez, szabályokhoz.
6.    Megjelennek ún. szociális érzelmek: mások érzelmeinek felismerése, segítőkészség, együttérzés, a közösséghez való ragaszkodás.

Azt tanácsolom: semmiképpen ne akarják siettetni az iskolába lépést! Két negatív példát említek, amikor helytelen okból dönt a család az iskolakezdés mellett.

Szülő: “Szimpatikus a tanító néni, ezért viszem iskolába a gyermekem”

Helyes, ha a szülők tájékozódnak az iskoláról, az iskola pedagógusairól, de ne vigyék azért iskolába idő előtt, éretlenül a gyermeket, mert a soron következő első osztályt indító tanító néni szimpatikus vagy „mert az első gyermekemnek ő volt a tanítónője, a másodiknak is ő legyen!” A legcsodálatosabb tanítónő sem tudja kompenzálni a gyermek hiányos biológiai, pszichés, szociális képességeit. Iskolába lépéskor egyedül a gyermeket kell figyelembe venni, az ő képességeit, érettségét!

Szülő: “Elég okos már a gyermekem az iskolához”

Egy másik téves szempont, hogy másfajta képességeket látnak fontosnak a szülők. Ők azt mondják, a gyermekük „okos”, ismeri a bolygók nevét, akár eligazodik a térképen, százig számol, miért ne mehetne iskolába? Amellett, hogy ezekért valóban dicséret jár a gyermeknek, meg kell jegyeznem, hogy az iskolában az írás, az olvasás és a számolás elsajátításához szükséges részképességekre van szükség! Ezek a bámulatos ismeretek esetleg a gyermek érdeklődési köréről adnak képet, fontosak, de nem az iskolaérettséget mutatják.

Hogyan készítheti fel a szülő a gyerekét az iskolára?

Néhány segítség az otthoni élethez az óvodáskor végére, figyelembe véve, hogy a szülő nem kell, hogy pedagógus legyen:

1. Fokozatosan alakítsák ki az iskolai rendhez igazodó életritmust, érjenek be 8-ra az óvodába.
2. Időben kerüljön ágyba a kisgyermek és sokat aludjon.
3. Édesanyától, édesapától halljon sok-sok mesét! Ezáltal megtanul hallgatni, meghallgatni, edződik kitartó figyelme.
4. Beszélgessenek vele sokat, az arcára, szemébe nézve! Hiszen a megfelelő beszédfejlettség a legfontosabb eszköz a környezettel való kapcsolattartásra, később pedig a szövegértés, -visszaadás, önkifejezés alapja.
5. Ha valami nem sikerül,- játékában, bármilyen tevékenységében- biztassák, hogy kezdje újra!
6. Fontos az önállóságra nevelés. Néha azzal segítjük őt, ha nem segítünk. Nem szabad helyettük dolgozni, gondolkodni.
7. Legyen otthon egy kis feladata, ami felelősséggel jár és számon kérhetjük rajta. Locsoljon virágot, terítsen az ebédnél, stb. - így azt is megtanulja, hogy a tetteinek, mulasztásainak következménye van.
8. Ne csak azt tegye meg, amihez kedve van.
9. Biztosítsanak neki otthon is elég játékidőt és mozgást.

Nekünk, óvónőknek a gyerekcsoporttal végzett munkánkban eljön az a pillanat, amikor a ránk bízott gyermek azt mondja az óvodai életről: „Ez bébi könnyű!” Ami azt üzeni nekünk, hogy a gyermek kinőtte ezt a keretet, magasabbra akar szárnyalni, vágyik az iskolába, amit minden bizonnyal örömmel él majd át.

Szerző: Diószeghyné Tacsi Erika óvodapedagógus
Fotó: Freepik