„A szülők a saját magukkal szembeni elvárásaikat kérik számon a gyereken” – Szakember tanácsai szülőknek év végére

• Szerző: Lévai Nóra

A szülők elvárják, hogy a gyerek jól teljesítsen az iskolában, nyelveket beszéljen, hetente több alkalommal különórákra járjon, miközben elfelejtik, hogy a gyerek az év végére elfárad... Miként lehetne elkerülni, hogy túlhajszolt legyen a gyerek? Konduktor, mozgásterapeuta tanácsai szülőknek.

- Hanna állandóan elsírja magát, amikor egy kicsit gyakorolni szeretnék vele iskola után. El sem akarja kezdeni a tanulást - panaszolja egy jó képességű, ügyes, első osztályos kislány anyukája, aki napközi után még szeret a kislányával leülni a számolást és tollba mondást gyakorolni, hogy az év végi felmérők jól sikerüljenek. - Szeretném, ha a kislányom jobb tanuló és sikeresebb lenne, mint én voltam, szeretném, ha többre vinné, mint én. Nem akarom ráhagyni az akaratosságát és az ellenállását, ahogy rám is rám hagyta az anyukám - mondja Erika.

Úgy ahogy Hanna édesanyja, sok más szülő is megfeledkezik arról, hogy a gyerek év végére kimerül, nem csak az iskolai túlterheltség, hanem ilyenkorra már a sok különóra is megtépázza a gyerekek idegrendszerét. Lévai Nóra konduktor-mozgásterapeutát arról kérdeztük, hogyan lehet észrevenni, hogy a gyerek elfáradt, és mit tehet ilyenkor a szülő?

A szülők saját, be nem teljesült tanulmányi sikereiket követelik meg a gyerekeiktől

A legnagyobb nyomás talán a diákokat éri, hisz a környezeti változásokon túl meg kell felelni az iskolai követelményeknek is. Gyerekekkel foglalkozó szakemberként gyakran tapasztalom, hogy a szülők a saját magukkal szembeni elvárásaikat kérik számon a gyereken, vagy a be nem teljesített tanulmányi eredményeiket szeretnék az ő ellenőrzőjükben viszontlátni. A gyermek „iskolai kudarcát” sajátjukként élik meg, szorongani kezdenek, és a frusztráció végül a gyermekeken csattan.


Év vége felé már egyre több az "üresjárat"

Hogyan vehető észre, hogy az iskolás gyerek kimerült?

Onnan tudhatjuk, hogy gyermekünk energiatartaléka a végét járja, hogy azt vesszük észre, egyre több az „üres járat”, amikor láthatóan nem csinál semmit a gyermek. Hozzáteszem, erre is szükség van, mert ilyenkor regenerálódik az idegrendszer, rendezi a tanultakat, töltekezik.

A gyerek kimerültségének egy másik intő jele lehet, hogy a leckeírás egyre nehezebben megy, és egyre több időt vesz igénybe.
Ebben az időszakban a gyerekek sokkal ingerültebbek, érzékenyebbek és ilyenkor viselkedésük agresszívabbnak tűnhet. Figyelmi idejük, koncentráció képességük észrevehetően csökken.


Ha a leckeírás nehezen megy, akkor az a gyerek kimerültségét jelzi.

Mitől fáradnak el a gyerekek év közben?

Azt gondolom, hogy a szülő felelőssége a gyermek idejének a beosztása. Ismerni kell a terhelhetőségét, a képességeit, korlátait. Sajnos korjelenség, hogy sok szülő hajlamos túlterhelni gyermekét a jobb eredmények elérése érdekében, ezért az önvizsgálatot magunkon kell elkezdeni.

A különórák kapcsán érdemes hagyni, hogy a gyerek maga választhassa ki azt a tevékenységet, szakkört, sportágat, amiben jól érzi magát, ahol felszabadulhat, ahol levezetheti a napközben felgyűlt feszültséget. Ősszel, a nyári szünidő után még kipihenten, sok az energia, nagy a lelkesedés, amely az év során folyamatosan csökken - szülőként ezt is figyelembe kell venni.

Emellett fontosnak tartom, hogy legyen olyan nap a hét során, amikor nincs köztelező délutáni tevékenység. Azoknak a gyerekeknek, akiknek fejlesztésre, terápiára van szükségük a jobb iskolai eredmény elérés érdekében, náluk figyelembe kell venni azt, hogy a különórák ne menjenek ezek rovására. Ha úgy látjuk, hogy szükség van a gyereknek pihenésre, akkor nyugodtan lehet szüneteltetni a különórát, terápiát, fejlesztést 1-2 hétre. Utána, amikor visszatérnek a gyerekek a délutáni foglalkozásokhoz, sokkal jobban működnek, és tovább tudunk építkezni. Alapítványunknál ezt módszeresen alkalmazzuk.

Ezekre figyelj, ha a gyereked feszült, kimerült

1. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy megfelelő mennyiségű időt biztosítsunk számukra a pihenésre, alvásra.

2. Gondoljuk végig a gyermekünkkel szemben felállított elvárásainkat, és csak annyi különórával terheljük a gyereket, amit valóban elbír.

3. Biztosítsuk számára, hogy minél több időt töltsön a természetben, friss levegőn, ahol akár a leckét is meg lehet írni.

4. Nagyon fontos a megfelelő mennyiségű víz fogyasztása.

5. Minimalizáljuk a számítástechnikai eszközök használatát, mert ezek az idegrendszert nagyon elfárasztják. Annak ellenére, hogy úgy látjuk, a gyerekek töltekeznek a kütyük használata közben, valójában nagyon megterhelő az idegrendszerük számára. 

6. Ne akarjunk mindent hétvégén bepótoltatni a gyerekkel, tartsunk pihenős, otthonülős hétvégét is. 

Szerző: Lévai Nóra konduktor, mozgásterapeuta - Csodakapu Alapítvány
Fotó: Freepik