Kate Miller-Wilson fotós anyuka autista kisfiával, Eian-nel megmutatta, hogy az elmélyült szülő-gyerek kapcsolat, a feltétel nélküli szeretet mennyire képes változtatni egy autista gyerek mindennapi életén.

Eian a legtöbb idejét zártan, a saját világában tölti, aki - látszólag - alig érzékeli, hogy mi történik körülötte.
Kate, az édesanya már jó ideje fotózza magukat, egyrészt, hogy kisfiával könnyebben megértesse, mi zajlik körülötte, másrészt, hogy Eian elszigeteltségét oldani tudja.

Gyorsan kiderült, hogy a közös fotózások a közöttük lévő távolságot képesek voltak áthidalni, anya és fia fokozatosan kerültek mind közelebb és közelebb egymáshoz.

- Először csak dokumentálni akartam, hogy mi történik velünk, aztán rájöttem, hogy ez egy kivételes lehetőség, hogy rátaláljunk egymásra. Amikor előveszem a fénygépező gépem, akkor elkezdek Eian falai mögé bepillantást nyerni, ő pedig a maga módján, mintha szólna hozzám, beszélne velem, amit korábban sosem tett - nyilatkozik a fotográfus édesanya.

A szuggesztív fotókönyvet Eian elgondolkodtató megjegyzései teszik még teljesebbé.

"Úgy érzem magam, mint aki ketrecbe szorult, és a legtöbbször nincsen innen kiút" (Eian)

"Ha valakinek a szemébe kell néznem, az kellemetlen és intenzív számomra. Egy pillantás a tükörbe nekem biztonságos távolságot nyújt" (Eian)

"Vonzódom a vízhez, Szeretem, ahogy folyik, és keresi az útját. Szeretnék olyan lenni, mint a víz." (Eian)

"A rosszabb napokon nem érzem, hogy szeretnél, pedig tudom, hogy szeretsz, mert olyan gyakran mondod." (Eian)

Forrás: Külföld