Az ünnepi időszak például a berögzülések és változások közös színtere

Szinte minden ember ragaszkodik valamihez az ünnepek során. A régi ünnepek emlékéhez és annak újbóli megéléséhez, vagy pont a régi emlékek elfelejtéséhez egy új, saját ünnepi szokás megvalósításához, a befordult emberek elszánt bezárkózáshoz, mások az egész család összeszedéséhez, sokan az új ismeretségek, emberi kapcsolatok révén az első közös ünneplés tökéletességéhez. Ragaszkodunk az ajándékok adásához-megkapásához vagy elutasításához, ételek, dekorációk típusához, utazásokhoz, vallási szertartásokhoz és még sorolhatnánk. És miből lesz a feszültség, a frusztráció és a konfliktus? Ha a terveink mégsem úgy alakulnak, hogy azt szeretnénk…

Vallásos és nem vallásos emberek így vagy úgy, de találkoznak ezzel az ünnepi jelenséggel, amely a keresztény vagy a keresztény alapokon nyugvó társadalmakban kialakult: a világ megáll egy kicsit az ünnepek időszakában, amelyet az ünnepet nem tartó országoknak is figyelembe kell vennie a gazdasági folyamataikban. A fegyvereket talán letesszük egy kicsit, és izgatottan készülünk vagy apátiában túléljük ezeket a napokat. Egy biztos, hogy minden évben lezajlik egy folyamat. Hogy az ünnepi jelenségben ki mennyire vesz részt, az teljesen a saját életének szemszögéből történik, de ugye belátjuk, hogy ez egy remek terep arra, hogy megvizsgáljuk a változás pszichológiai folyamatát?! Cikkemmel igyekeznék most hozzájárulni ahhoz, hogy mindezt valamennyire tudatosabban és magunk számára komfortosabban tegyük. Élje meg mindenki úgy e napokat, ahogy neki leginkább jól esik, és esetleg hagyja a többieket is a maguk útján folydogálni. Legyen béke kint és bent is! És hogy ezt hogyan csináljuk?

Mi köze a változáskezelésnek a gyász folyamatához?

A változáskezelés mindig egy veszteség felfogásának-elfogadásának-beépítésének a folyamata. Olyankor is megélünk veszteségeket, amikor tökéletesen örömteli pillanatokban van részünk. A veszteség valójában valaminek az elvesztése, jó esetben valami rosszat veszítünk el, de nagyon sokszor valami jót veszítünk el, és a veszteség átélésének pillanatában még nem ismerjük ennek hasznos következményeit, ezért vergődünk. Ugyanakkor az is előfordul, hogy annyira idegen tőlünk a boldogság érzése, hogy szinte képtelenek vagyunk megélni azt. (És olykor meg is bántunk ezzel más embereket, akik nem értik, hogy miért nem sikerült nekünk örömet okozni.)

Elizabeth Kübler-Ross svájci pszichiáter elméletét hozom most nektek. Ugyan Ross a haldokló betegek lelkiállapotának változásait megfigyelve alkotta meg elméletét a gyász folyamatáról, azonban már sok tudományos elmélet állt a „változáskezelés megegyezik a gyászfolyamattal” elmélet mellé, mivel a folyamat tulajdonképpen a veszteség feldolgozása, és a változás MINDEN esetben veszteséggel jár.

A cikk teljes terjedelmében a purkaldkriszta.blog.hu oldalon olvasható.

Purkald Kriszta coach
Hogyan élj úgy, ahogy valójában szeretnél? Boldogan, kiegyensúlyozottan, félelmek és frusztráció nélkül. Mindenkinek jár a boldogság! De mindenkinek más útja van, amellyel eljuthat idáig. Ne mások útját járd! Keressük meg együtt a tiédet! 
Elérhetőség: 
e-mail: pk.tanacsadas@gmail.com
weboldal: bit.ly/3NmcXBs

Fotó: freepik.com