Jellemzően arról szoktunk olvasni, hogy felnőttként mutassunk jó példát a gyerekeknek, mert a gyerekek a jó mintákból tanulnak, és nem pedig abból, ha ugyanazt ismételjük el nekik százszor, mi magunk pedig az ellenkezőjét tesszük.

Ám vannak dolgok, amiket nekünk, felnőtteknek kellene eltanulnunk a saját gyerekeinktől. Íme, néhány a sok közül.

1. Add ki hangosan a dühödet

Értsd jól a tanácsot, ami nem arról szól, hogy állandóan ordítozz, mint egy eszelős, hanem arról, hogy ne fojtsd magadba a haragot, a rossz érzéseket, a stresszt, amik szépen lassan felőrölnek és megbetegítenek bennünket felnőtteket. Már csak azzal, hogy kibeszéled magadból a problémádat, jelentősen oldani tudod magadban a szorongást.

2. Élvezd a mozgás örömét

Emlékszel még rá, hogy gyerekkorodban mennyire szerettél mozogni, szaladgálni? Egyszerűen nem tudtad túlzásba vinni a rohangálást, mászást, ugrándozást, mert akkora örömet okozott. Szinte észre sem vetted, hogy milyen fárasztó, és mégis csináltad.
Nem Szent-Györgyi Albertnek van igaza, aki szerint: "A sport a test útján nyitja meg a lelket"?

3. Szeresd olyannak a tested, amilyen

A gyerekeknek egészen más fogalmaik és képük van a testről, a test szépségéről, mint nekünk felnőtteknek. Észre sem veszik az általunk csúnyának és szépnek gondolt emberek közötti különbséget.

Sophia Lorent idézzük: "A szépség azon múlik, hogy mennyire vagy kibékülve önmagaddal, és ennek semmi, de semmi köze a testhez".
És ha még mindig meredten bámulod magadat, és azt gondolod, hogy jó, de akkor is el vagyok hízva, akkor gondolj ezentúl tisztelettel a testedre, amely megajándékozott téged azzal, hogy anya lehessél.

4. Tudj időnként nemet mondani

A gyerekeknek ez egyáltalán nem jelent gondot, de nekünk felnőtteknek nagyon. De vajon miért? Holott a nemet mondás rendszeres gyakorlása még talán boldoggá is tehetne bennünket. Nemet mondani annyit jelent, hogy bízunk magunkban.

Sajnos vagy nem sajnos, túl korán megtanítjuk gyerekeinknek arra, hogy ha nemet mondunk valakinek, akkor majd nem fognak szeretni bennünket, és előbb-utóbb kirekesztődünk, legyen az iskola, munkahely.
Vigyázni kell ezzel, mert a hasonló bevésődések vezethetnek aztán oda, hogy felnőtt korunkra már mindenkinek bólogatunk, a főnökünknek, az anyósunknak, a szomszédnőnek, még akkor is, ha ez nekünk nem jó. Vagy, ha mégis nemet merünk mondani, akkor a lelkiismeret furdalásunkkal küzdünk.
Magunk érdekében itt az ideje megtanulni "lassan igent mondani, és gyorsan nemet" - ahogy Warren Buffet, a világ második leggazdagabb embere ajánlja.

5. Merj kérdezni

A kisgyerekek szüntelenül és minden különösebb hezitálás nélkül kérdeznek, csak úgy, mint a zsenik, akik ugyanezt teszik. Ők is folyton megkérdőjelezik az egyértelmű dolgokat, új megoldásokra törekedve.

"Tanulj a tegnapból, élj a mának, és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést." (Albert Einsten)

6. Ha hibáztál, próbáld újra másként

Mit tesz a gyermek? Hatalmas lendülettel, fut, szalad, majd hirtelen elesik. Feláll, és egy-két krokodilkönny után - fájdalmát elfelejtve - már szalad is tovább. Ugyanez a gyerek megpróbálja ügyesen egymásra helyezni a különböző méretű kockákat, hogy magas torony épülhessen, de a torony összedől. Egy egészséges kisgyerek nem adja fel a kísérletezést, újrapróbálja a rakosgatást, csak más módszerrel.

Mindenki hibázik. Mindenki. Emberek vagyunk. A hibát felfoghatjuk kudarcként is, de akár úgy is, hogy tanultunk belőle valamit. A kudarc egy kis lépés ahhoz, hogy mi magunk jobbak legyünk munkában, otthon, üzleti helyzetben, baráti kapcsolatokban.
Merítsünk erőt a sportolókból, akik számára természetes, hogy a győzelemhez a veszteség is hozzátartozik.

7. Dőlj le egy félórára pihenni

Vegyünk példát a gyerekeinktől ebben is! Sokszor nincs is többre szüksége egy családnak, mint egy kipihent anyukára vagy apukára.

8. Merj segítséget kérni

"Mama, segítesz?" - hangzik el számtalanszor a kérdés. A gyerekek még bátran tudnak segítséget kérni.
Mi felnőttek már nem...
Hányszor hallani olyat, amikor egy szülő belerokkan a teendőkbe, aztán pedig jön a baj. "Miért nem szóltál?!" - állnak ilyenkor körülöttünk a barátok, rokonok, ismerősök.

Nem kérünk segítséget, mert nem merünk. Nem merünk, mert attól félünk, hogy visszautasítanak bennünket, vagy, mert gondot okozunk ezzel másoknak, kiszolgáltatjuk magunkat, szégyelljük, lekötelezettek leszünk, mert mi magunk akarunk mindent megoldani, vagy, mert titkon reménykedünk abban, hogy hirtelen minden jóra fordul... - számos indokot tudunk felsorolni.

Azért kell gyerekeinket időben megtanítani segítséget kérni, hogy felnőttként ne legyenek gátlásaik, ha majd a valóban nehéz élethelyzetekben segítségre szorulnak.

9. Örülj az apróságoknak

Öröm nézni, ahogy a kisbabák, a totyogók felfedezik a körülöttük lévő világot, és minden egyes hangyának, csigának, falevélnek őszintén lelkesedni tudnak.
Ezt a képességünket tökéletesen elveszítjük felnőttkorunkra, holott egy csésze kávéban a madárcsicsergős teraszon, a különleges fény-árnyékjátékban a szobában vagy akár egy különleges alakzatú esőpocsolyában is meg lehet találni a szépséget, a nyugalmat, azt a jóleső érzést, amely egy rövid pillanatra megörvendezeti a lelket. Harmóniában és egyensúlyban akkor lehetünk, ha át tudjuk magunkat adni az "apró örömöknek" is.

Fotók: Freepik