Azok az anyukák, akik úgy döntenek, hogy otthon maradnak a gyerekkel, sokszor úgy érzik, hogy a környezet megszólja, elítéli őket, sőt, egyfajta láblógató, kényelmes "munkanélküliként" tekint rájuk. De egyet tisztázzunk: ezek a nők, akik szívüket-lelküket kiteszik a gyerekükért, a családért - ők is dolgoznak.

Azok a nők, akik úgy döntenek, hogy háztartásbeliként otthon maradnak a gyerekkel, ugyanolyan elismerésre méltóak, mint azok, akik a karrierjük kiteljesedésében élik meg a sikereiket. Otthon maradni a gyerekkel, ellátni a háztartást, ugyanolyan nehéz munka, mint bármi más. Csak itt a hivatalos munkával ellentétben a fáradozásért nem jár fizetés, és a munkaidő sem jár le soha.

Azoknak a nőknek a munkáját, akik otthon maradnak a gyerekkel, senki nem dicséri, nem jutalmazza év végi bónusszal. Számukra nincs hétvége, ünnepnap, szabadság, betegállomány.
Őket senki nem tekinti munkavállalóknak.

Pedig nélkülük ma nem tartanánk ott, ahol tartunk. Ők az anyáink, a nagymamáink, a nővéreink, a nagynénikéink és a barátnőink. És ők mind megérdemlik a tiszteletet és a megbecsülést.
A társadalomnak végre fel kellene ismernie, hogy azok az édesanyák, akik otthon gyereket nevelnek, ős is ugyanúgy dolgoznak, mint bárki más.

Főállású anyának lenni sokkal keményebb munka, mint ahogy az elsőre tűnik

Egy anyának soha nincs megállása, állandó készenlétben kell lennie, 24 órás szolgálatban, ha kell éjszaka is, amikor a pici felriad vagy beteg. Mindig ennivalót kell készítenie valakinek, főznie, mosnia, vasalnia, rendet raknia vég nélkül, orvoshoz szaladni, javítani, szerelni, postázni, küldeni, megvenni, ügyintézni, programot szervezni... De egy anya az, aki mindig kész arra, hogy elvégezze a feladatokat, még úgy is, hogy magát mindig a sor végére sorolja.
A család körüli sok áldozatos munkáért fizetség nem jár ugyan, de egy valami igen: a szeretet.

Napok telnek el úgy, hogy az anyuka értelmes felnőtt beszélgetést nem tud folytatni, legfeljebb csak apával, aki este fáradtan esik haza a munkából.
Egy főállású anyának lenni sokkal keményebb munka, mint amilyennek az tűnik. Ha a kívülállónak kényelmes és láblógatós életnek tűnne, akkor szólunk: nem az.

Félreértés ne essék: ez nem egy verseny, ahol az nyer, akinek karikásabb a szeme, vagy aki a több áldozatot hozza. Nem.
Ugyanakkor ideje belátni, hogy a magunk módján mindannyian dolgozó nők vagyunk.

Az anyák fontos munkát végeznek a társadalom számára

Azok a nők, akik a gyerekeikről gondoskodnak, mind dolgozó nők - mindegy, hogy ezért kapnak-e munkabért vagy sem.
Minden édesanya tisztelet érdemel, mert dolgozni erény. Bármit dolgozik is a másik, azt el kell ismerni.

Gyereket felnevelni hatalmas felelősséggel jár, amire nem képes bárki. Ehhez hatalmas szívre és sok türelemre van szükség.
Ha valaki úgy határoz, hogy egy másik embert gondoz, akkor azt a döntést a szeretet szüli.
Szeretet, önzetlenség, odaadás és erőfeszítés. Fáradozás és kimerültség... és mindenekelőtt áldozat, hogy mindig a gyerek legyen az első.

Az emberek nem veszik észre, hogy milyen fontos munkát végeznek az anyák a társadalom számára.
A gyermek, aki a szülő teljes figyelmét élvezi, mindent megkap, ami az életben való boldogulásához szükséges. És ez az, amiből mindannyian profitálunk.

Szerző: Horváth Gabi
Fotó: Freepik