Marimamit már évek óta ismerjük. Mindig lenyűgöz bennünket bohém életvitelével, lezserségével, kreatív ötleteivel, és legfőképpen azzal, ahogyan a régi családi emlékeit felidézi nekünk. Sokat mesél Sophie-ról is, a bájos és cserfes kisunokájáról.

Kapcsolatuk Sophie-val egészen rendkívüli. Különleges nagymama-unoka szövetség az övék, amit az önfeledt délutáni játékaik fonnak még erősebbre, tulajdonképpen úgy, hogy Marimaminál még játékok sem igazán akadnak. De Marimami tudja jól, hogyan kell néhány önfeledt órácskára kisunokáját játékok nélkül elvarázsolni, amíg Anya az ügyeit intézi...

Marimami naplójából idézünk egy kedves részletet.

Játsszunk játékok nélkül!

Sophika 3 és 3/4 éves, de mondhatom, hogy a játékok királynője már körülbelül 2 éves kora óta.
Első időkben nagyon zavart, hogy amikor anyukája végre elhozta hozzánk, nem volt semmi játékunk. Milyen dolog ez, gondoltam, úgy várom őt dobogó szívvel, mint a legizgalmasabb randevúk előtt tettem, elkészítem a kedvenc ételeit, veszélymentesítem az egész lakást, kikészítem a csodás rózsaalakú szappant, csak éppen játékok nincsenek!? Na, ez igazán nem szép, és gyorsan beszereztem néhány lufit, hogy ne égjek azért annyira.
Felesleges aggodalom volt!

„Épül a párnákból vár, királyi trónszék, göröngyös erdei út”

Ö azonnal feltalálta magát és a kanapén lévő, hatalmas, de könnyű díszpárnákat lepakolta, és percek alatt vonatot épített belőle.
Mára ezt a kreativitást tökélyre fejlesztette. Épül a párnákból vár, királyi trónszék, göröngyös erdei út és még sok minden, ami eszébe jut.

Karácsony előtt, nagy válogatások után, igazi „okosjátékot” is vettem neki, hogy mégis csak legyen nálunk is valami szuper játék.
Az én édes Sophikám, jól megnézte, körülbelül tíz percig játszott vele, majd ezt mondta:
-    Marimami, én igazi játékot akarok veled!
-    Igazi játékot?!  
-    Igen, a szejepjáték, a kastély, a sztojizás az az igazi játék...

Szóval, előkerült a fekete és a fehér kalapom, neki pedig egy-kettőre varázsoltam egy hercegnő ruhát és cipőt, ehhez elővettem a hatalmas "kincsestálamat", ami nem más, mint a hasznos és haszontalan bizsujaim gyűjteménye.
Ő természetesen az örök szépséges hercegnő, én a herceg, persze attól függ, hogy melyik kalap van rajtam. Ha fekete, akkor gonosz herceg, ha fehér, akkor a jó herceg, aki kimenti a hercegnőt a legváltozatosabb kalamajkákból.

Ez a pici lány, kész színházi rendező, színész és egyben a darab írója. Mindent előre mond, hogy mit mondjunk, mit csináljunk, hol vagyunk éppen.
Az, hogy ő időnként elájul, az minden egyes történetben szerepel. Először meghalni akart, de szerencsére erről sikerült lebeszélnem!

Fakanállal vívunk, kispárnán lovagolunk és a szőnyeg a tenger, amin átevezünk, egy műanyag lavór segítségével.
Szeret láthatatlanná válni egy köpönyeg segítségével. Közben beszél és mesél, én ámulok, az új szavakon, amiket használ: a végtelen erdőn, a nevenincs paripán, az unikornison és a pegazuson és azon, hogy ezt egy kicsi 3 és 3/4 éves kislánytól hallom. Ő fáradhatatlan!

-    Marimami, pisilünk versenyt? – kérdezi. Ez azt jelenti, hogy a körben járható lakásból ki éri el előbb a vécét. Ki hinné? Mindig ő nyer.

Sötétedik, haza kell menni. Attól tartok, hogy az autóban elalszik, de nem. - Ő nem fáradt el, még nem alszik - mondja Vivike, amikor később felhívom.
Bezzeg én igen!