Egyik gyermekem abban a hírhedt dackorszakban minden dühét a játékkártyákon vezette le. Hogy miért pont azokon, azt nem tudom megmondani, de ha dühbe gurult - és ez minden nap többször is megesett - szanaszét dobálta a kártyákat. Volt, hogy összegyűrte, néha össze is firkálta őket. Sokat gondolkoztam azon, mivel lehetnék a kártyák, de leginkább gyermekem segítségére... aztán belém villant egy gondolat: élővé kell tennem számára a kártyákat.

Így születtek meg nálunk a "kártyabábok", akik

• nemcsak a kártyák védelmezői lettek,
• hanem 3 éves gyermekem legjobb segítői is a dackorszakban,
• később, a testvérkonfliktusok idején, pedig már a bölcs, öreg játékok közé tartoztak, akiket segítségül lehetett hívni viták esetén,
• DE! soha nem voltak döntőbírók, és árulkodásra nem jöttek elő,
• azokat a konfliktusokat, amiket én sokszor sem szép szóval, sem erélyes irányítással nem tudtam megoldani, az általam megszólaltatott kártyabábok hosszú távon(!) eredményesen tudták kezelni.

Először két kártyát választottam magamnak, amiknek kicsi fejet, karokat, lábakat készítettem és a hátoldalukra kartonból két kis hengert erősítettem, amikbe belefért két ujjam, így "mozgatni" tudtam a kártyákat.

Kezdetben mindig én hívtam elő őket, később minden esetben gyermekeim kérték a segítségüket.

Később a kártyabábok száma gyarapodott, volt, hogy közösen készítettük őket, de varázserejükből mit sem veszítettek. Így történt, hogy lassan minden érzelemnek, "konfliktusos helyzetnek" lett saját bábja.

Gyermekeim pedig nemcsak a nehéz helyzetek felismerését és megoldását tanulták meg a bábok segítségével, hanem az érzelmeik helyes felismerését, megnevezését és kezelését is!

Mert minden érzelem meg van engedve, de vannak cselekedetek, amiket korlátozni kell!

Végtelen lehetőség rejlik a bábozás által elérhető fejlődésben!

• A gyerekek pontosan tisztában vannak azzal, hogy a báb egy tárgy és sem mozogni, sem beszélni nem tud magától.
• Mivel számukra a mese és a valóság tökéletes összefonódásban létezik, a bábok által "eljátszott" történeteket, eseményeket valóságosnak élik meg akkor is, ha valamelyik szülő hangján hallják a bábut megszólalni.
• A bábot mozgató személy kiléte teljesen mellékes, mert ők csak a bábot látják és hallják a játékban.
• Főként a gyermekek pszichés problémáinak megoldásában bír nagy jelentőséggel, de felmérhetetlen a segítő hatása az oktatásban, nevelésben is.

A bábozás elsősorban játék a gyermek számára, és mint olyan, hatalmas lehetőség a szülők és a pedagógusok számára is abban, hogy ismeretet, tudást adjanak át a gyermeknek. A játék felhőtlen örömet jelent a gyermek számára, így a lehető legtermészetesebb úton éri el a gyermek személyiségét, megfelelő irányba formálva azt, hiszen a játék soha nem érhet véget!

A bábjáték sokoldalú komplex hatása jól alkalmazható személyiségfejlesztés esetén is:

• segítheti a kapcsolatok kiépítését,
• támogatja a beszédfejlődést,
• elősegíti az agresszív viselkedés okainak feltárását és megoldását,
• a félelmek, szorongások feloldásában is jól használható,
• segítségével észrevétlenül fejlődik az érzelmi intelligencia,
• sok kognitív készségre is fejlesztő hatással van, hiszen a bábjáték hosszú ideig fenn tudja tartani a gyermek figyelmét, koncentrációját.

Nagy nagy szeretettel ajánljuk nektek a bábokat, hogy gyermekeitek játszva fejlődjenek! IDE kattintva kiválaszthatjátok melyik lesz közülük a ti varázspálcátok!

Szponzorált cikk (x)
Fotó: freepik.com