Barátságról kicsiknek és nagyoknak

• Szerző: PMM

Ha egy gyerek új intézménybe kezd járni, szinte biztos, hogy két héten belül megkapja ezt a kérdést a rokonoktól, ismerősöktől: „No, és van már barátod?” Szülőként is abban bízunk, hogy minél hamarabb játszótársakra talál, akikkel békésen, kedvesen kapcsolódnak egymáshoz, és hogy ez lehetőleg így is marad az ovi vagy az iskola végéig. A barátkozás azonban korántsem olyan egyértelmű és könnyű, mint amilyennek látni szeretnénk. Vannak bátortalanabb gyerekek, akik nehezebben kapcsolódnak; mások bárkivel szóba állnak, de nehezükre esik fenntartani a barátságot. Akár már az óvodában megjelenhet a kirekesztés, az iskolások között pedig már a bullying is téma

https://mora.hu/konyv/mi-ketten-mesek-a-baratsagrolBarátságról kicsiknek és nagyoknak
De mégis miért fontos, hogy egy gyereknek legyenek barátai? Az egyedüllét, egyedül játszás lehet egy átmeneti vagy akár választott állapot. A magányos gyerekek azonban legtöbbször nagyon vágynak a kapcsolódásra, ám valami akadályozza őket benne. Akár a saját szociális készségeik gátoltsága, akár az őket körülvevő közeg idegensége. A barátságok szükségesek ahhoz, hogy a gyerek a közösség elfogadott tagjának érezze magát, valamint visszajelzéseket kapjon önmagáról. A barátok biztonságot jelentenek, hiszen jó tudni, hogy ma is lesz kivel együtt játszani, lesz kivel párba állni a sorakozónál.

A legkisebbek, vagyis az 1-2 éves gyerekek esetében még nagyon ritka, hogy kifejezetten ragaszkodnak egy bizonyos játszótárshoz. Kíváncsiak más gyerekekre, és rövid ideig tudnak is egymás mellett játszani, de közös, együttműködő tevékenységre csak felnőtt aktív közreműködésével képesek. A 3-4 évesek már megjegyzik egymást, kialakulhatnak közöttük egyszerű barátságok, ha a gyerekek dinamikája jól kiegészíti egymást, de ezek nem tudatos folyamatok. Éppen ezért könnyen is cserélődnek a barátok, gyakran különösebb ok nélkül. Óvodáskorban alakulhatnak ki az első igazi barátságok; ekkor már érdekli a gyerekeket a barátkozás, a barátság természete. Szívesen olvasnak olyan meséket, amelyekben két kisállat vagy kisgyerek találkozik. A Kicsi Mimi barátai vagy a Mi ketten érzékenyen mesél a kapcsolódásról és annak nehézségeiről – például az elválásról.

A gyerekek képzelőereje kitölti a valóság réseit. Ha nem találnak olyan barátot, amilyenre vágynak, gyakran „teremtenek” maguknak valakit, aki erősíti őket a nehéz helyzetekben. Ezt látjuk A csodabogárban is, ahol egy különös barát segít legyőzni a kortársakkal szembeni gátlásokat, vagy ajánljuk a Lumpi Lumpi-sorozatot is, amelyből kiderül, hogy a képzeletbeli barátok is zűrösek néha (és nagyon mókásak). Akár képzeletbeli, mitológiai karakterek is megmutathatják, milyen jó, ha számíthatunk a barátainkra, mint Az elátkozott erdő meséjében.

Az iskolások számára a kortárs kapcsolódások egyre jelentősebbek lesznek, tinédzserkorra pedig fontos igazodási ponttá válnak a barátok. Szülőként izgalmas olvasmányokkal is támogathatjuk gyermekünket abban, hogy merjenek önazonosak lenni, kiállni egymásért. Bandázhatunk A kis Nicolas-val, hosszan követhetjük Lufi és Szamóca barátságát és annak kihívásait, a Pónibarátság című sorozat ember és állat kapcsolatát meséli el, A kék hajú lány története pedig egy nehéz helyzetben születő barátság csodája. A Kész cirkusz! című regényből kiderül, hogy unokatestvérek is baráttá válhatnak. Az északi gyermek- és ifjúsági versek érzékenysége minden korosztályt megszólít a Szólj, ha kell egy barát című kötetben.

A barátságról fontos kicsi kortól kezdve beszélni, hiszen a jó minőségű szociális kapcsolatok nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy teljes életet éljünk. A mesék, versek, történetek ebben is segítségünkre lehetnek. A jó történetek utat mutatnak ahhoz, hogyan válhat két ember fontossá egymásnak.