„Saját utadat csak akkor találod meg, ha követed lelkedet” (Joseph Campbell)

Több díjat is besöpört már az Alike (Egyformán) című spanyol rövidfilm, amely arra világít rá, hogy miközben álságosan azt hangoztatjuk, hogy milyen nagy érték, hogy különböző egyéniségek vagyunk, paradox módon, mégsem vagyunk képesek tolerálni a másságot. A gyermekkori motivációvesztés és a felnőttkori burn out között is párhuzamot von az animációs film, miközben elgondolkodtat, hogy a gyerekkel együtt töltött időnek micsoda jelentősége van!

Videó: Alike (Egyformán) animációs kisfilm

A filmben a világra nyitott, csupa vidám kisfiú minden nap elindul az iskolába, ahol ő az egyetlen sárga színű a sok szürke figura között. A tanórán rajzokkal dekorálja ki az írás füzetet, majd rászólnak, hogy ez így nem jó. Amikor színes, kreatív betűket kezd a lapra írni, az sem felel meg. Telik-múlik az idő, és a kisfiú kezd betörni. Szép lassan a sárga figura szürke lesz, csak úgy, mint a többiek az iskolában, és csak úgy, mint a hajlott hátú szürke édesapja az irodában...

Vajon képes a realista szülő ezen egymaga változtatni? És vajon képes a gyermeki naivitás felébreszteni a felnőttben a kreativitást? Kiderül a filmből!

A kép forrása: YouTube