„Nehezen tudom megszeretni a hároméves gyermekemet, folyton rosszalkodik és kiabál – szégyellem bevallani, de irritál”

• Szerző: filantropikum.com

Szülőnek lenni az egyik legnehezebb feladat, ami számos fizikai és mentális kihívással jár. Ezért, bár természetes, hogy minden szülő szereti a gyerekeit, az is érthető, ha néha felülkerekednek rajtuk a negatív érzések. Egy édesanya pontosan erről számolt be egy fórumon, a felhasználók pedig megértéssel és együttérzéssel fogadták az őszinte nyilatkozatot - olvasható a filantropikum.com oldalán.

A névtelenül író anyuka bevallotta, hogy nehezére esik „kedvelni” 3 és fél éves kisfiát, mert sok problémája van vele - írja a filantropikum.com.

„Ezt nagyon nehéz megmagyarázni, de szerettem volna tudni, hogy más is érzett-e már ehhez hasonlót. Nagyon-nagyon nehéz a 3 és fél éves kisfiam mellett lennem. Folyamatosan rosszalkodik, udvariatlan, kiabál, állandóan követelőzik, és soha nem játszik szépen a másfél éves kishúgával” – írta az édesanya.

„Úgy érzem, folyton csak szidom őt. Nagyon nehezen boldogulok vele. Szörnyen érzem magamat, ha kimondom, de leggyakrabban irritál. Nagyon gyorsan kiborulok és rákiabálok, mert az idegeimre megy” – írta az anyuka.

„Úgy érzem, mindent megpróbáltam, hogy megváltoztassam a viselkedését velem szemben, de tudom, hogy az egész az én hibám, amiatt, amilyen érzéseket kelt bennem. Meg kell próbálnom javítani a helyzeten, mert nagyon lehangolt vagyok miatta, és szinte rettegek a közelében lenni” – folytatta.

Az édesanya továbbá hozzátette, hogy miután a szülés traumatikus volt, poszttraumatikus stressz szindrómában és szülés utáni depresszióban szenvedett.

„A legkisebb gyerekem másfél éves, és úgy érzem, hogy teljesen más a kapcsolatom vele – szeretek a közelében lenni. Attól tartok, hogy a kisfiam idővel rá fog érezni, hogy másképp viszonyulok hozzá, és ezt nem akarom” – zárta a történetét a nő.

A bejegyzéshez rengeteg támogató hozzászólás érkezett, és sokan bevallották, hogy nekik is voltak hasonló tapasztalataik.

„Ez nagyon nehéznek hangzik, és biztos vagyok benne, hogy felzaklat téged. Megértem – nekem 3 gyerekem van – a legidősebb már tinédzser, és néha bosszankodom miatta, de általában véve nagyszerű gyerek, a középső most lett 3 éves, és pontosan olyan, mint amilyennek te leírtad, a legfiatalabb pedig 1 éves, és jelenleg egy kicsit könnyebb vele, de ez még megváltozhat! A 3 évest folyton szidom, és a viselkedése nehezen elviselhető tud lenni. Az idősebb gyerekem hozzá képest nagyon jól neveltnek tűnik” – írta az egyik hozzászóló.

Egy másik édesanya is hasonló válasszal vigasztalta a nőt: „Én is valami hasonlót akartam megosztani, olyannyira, hogy igazából meg kellett néznem a nevedet, hogy megbizonyosodjak róla, nem én írtam ezt korábban!!! Az én 3 és fél éves gyerekem is egy rémálom. Mindig is nehéz volt vele, folyton feszegette a határokat, de az elmúlt két hétben szó szerint másodpercek alatt ment át imádnivalóból vadba és kezelhetetlenbe. Csak azt tudom mondani neked, hogy együtt érzek veled. Ma elbeszélgettem egy barátnőmmel, aki szintén anyuka, és ez nagyon sokat segített. Ugyanakkor elvittem a gyereket az állatkertbe, hogy kifárasszam. De az egész egy hatalmas hullámvasút, és nagyon megvisel.”

„Együtt érzek veled, őszintén. Annyira nehéz, amikor ennyi idősek. Az én idősebbik gyerekem a legvadabb tornádó volt. Soha nem viselkedett jól! Állandóan behívtak az óvodába, mert valami rosszat csinált. Egyszer még meg is harapott egy másik gyereket. Mindent megpróbáltam, de nagyon nehéz volt, és sokat sírtam. Nagyon szeretem, de néha egyáltalán nem kedveltem. Mi mentette meg a helyzetet? Amint tudtam (4 éves korában), rögtön elkezdtem különböző sportprogramokra járatni” – írta egy harmadik felhasználó.

Forrás: filantropikum.com
Fotó: freepik.com