Amikor a gyermekem játszani akar, nem mondok nemet, csak azért mert el kell mosogatnom. Ha arra kér, hogy olvassak neki, nem mondok nemet, csak azért, mert porszívóznom kell. Mikor a gyermekem sétálni vagy beszélgetni akar, nem mondok nemet, csak azért mert még nincs kész a vacsora. Nem hanyagolom el a gyermekem, csak azért, hogy ragyogjon a lakás és háromfogásos ebéd legyen minden nap.

A gyereknek nevelésre, szeretetre, törődésre, odafigyelésre van szüksége. Hiába makulátlanul tiszta a lakás, hiába főzök finomakat, ha a gyermekemre emiatt nincs időm. Régen az édesanyák, több társadalmi szerepnek akartak megfelelni, fontosnak tartották, hogy a lakás ragyogjon, minden nap frissen főtt étel kerüljön az asztalra és emiatt néha sajnos nem is jutott elég idő a gyermekre.

Nem akarom, hogy a gyermekemnek majd felnőttkorában az jusson eszébe, hogy milyen szép tiszta volt a lakás ahelyett, hogy arra gondolna, milyen jókat sétáltunk, játszottunk, nevettünk. Az édesanyám sokszor elvitt a nagymamámhoz, mert neki dolga volt. Egy anyának sok feladata van, de nem akarom, hogy a gyermekem a nagyszülők, testvérek, rokonok „neveljék”, csak azért mert nekem fontosabb dolgom van. A mosatlan, a poros bútor, a foltos ablak, vagy a mosnivaló nem lehet fontosabb annál, hogy a gyermekemmel töltsem az időt.

Rossz háziasszony vagyok, mert nem zavar, ha halmokban áll a mosatlan, vagy éppen a ruhák nincsenek összehajtogatva, mert a gyermekem mosolya és boldogsága nekem ennél sokkal többet jelent. Ha vendégeket várunk, igyekszem összeszedni a lakást, de ha nincs időm mindent befejezni, akkor sem idegeskedek. A vendégek azért jönnek, hogy lássanak minket, hogy velünk legyenek, nem azért, hogy ellenőrizzék mekkora rend van a lakásban.

Mikor szabadságon vagyunk, sem mondjuk azt, hogy most inkább két nappal később megyek nyaralni, mert takarítanom kell. Akkor, hogy mondanék nemet a gyermekemnek, csak azért mert rendet kell raknom?

A babák számára az első évek nagyon fontosak, én azt akarom, hogy legalább addig, amíg oviba vagy iskolába megy, minél több időt tölthessen velünk, a szüleivel, akik szeretik és nevelik. Nem bánom, ha ezért néha pizzát kell rendelni vacsorára, vagy összedobunk egy szendvicset, a lényeg, hogy együtt vagyunk! A sok mosatlan és szennyes ruha mellett is jókat nevetünk, beszélgetünk, szerintem ez kell a boldog gyerekkorhoz, nem a makulátlan rend.

Forrás: ketkes.com
Fotó: freepik.com